Csillag Tibor
Temesvártól a könyvek világáig
1982-ben születtem Temesváron. Gyerekkoromból sok minden megkopott az évek során, de néhány emlék ma is ugyanolyan élénken él bennem. Az orgona illata tavasszal. A régi házak csendje. A hegyek, amelyek mindig nagyobbnak tűntek, mint amilyenek valójában voltak.
Az élet később messzire vitt onnan. Angliába költöztem, családot alapítottam, és közben egyre erősebben éreztem, hogy vannak történetek, amelyeket nem lehet magunk mögött hagyni. Nem azért, mert a múltban élünk, hanem mert bizonyos emlékek velünk együtt formálódnak tovább.
Az írás számomra nem menekülés a valóságból. Inkább figyelem. Egy kísérlet arra, hogy megértsem azokat a pillanatokat, amelyek elsőre jelentéktelennek tűnnek, mégis velünk maradnak hosszú éveken át.
Könyveimben gyakran visszatér az emlékezet, az illatok világa, a természet csendje és az emberi kapcsolatok törékeny szépsége. Hiszem, hogy néha egyetlen illat, egy régi tárgy vagy egy félmondat többet elárul rólunk, mint egy egész élettörténet.
Férj vagyok, édesapa és történetmesélő. Vanda születése óta még inkább foglalkoztat, mit hagyunk magunk után. Nem tárgyakat vagy eredményeket, hanem történeteket, emlékeket és azt a figyelmet, amelyet egymásnak adunk.
Ha a könyveimben vagy az írásaimban magadra ismersz egy-egy pillanatra, akkor már megérte leülnöm a billentyűzet elé.
Miért írok
Az írás nekem figyelem. Amikor leülök egy történethez vagy egy blogbejegyzéshez, nem csak eseményeket rendezek mondatokba. Azt kutatom, mi marad meg bennünk egy találkozásból, egy régi szobából, egy ismerős illatból, egy kimondatlan mondatból.
Azért írok, mert a hétköznapi pillanatok mögött gyakran ott húzódik valami mélyebb. Egy ajtó nyikorgása, egy kávé gőze, egy név váratlan felbukkanása képes megnyitni bennünk régi tájakat.
Nem tanítani szeretnék, hanem társul szegődni az olvasó mellé. Ha egy szöveg után valaki lassabban veszi a levegőt, vagy másképp néz rá egy emlékére, akkor már történt valami fontos.
Milyen témák térnek vissza
A szövegeimben néhány motívum újra és újra felbukkan. Nem programként, inkább belső iránytűként működnek: segítenek felismerni, merre indul egy történet, és hol kezd el személyessé válni.
Illat és emlékezet
Egy illat pillanatok alatt visszavisz oda, ahová az értelem lassabban találna el. Engem ez a láthatatlan híd érdekel: hogyan lesz egy érzékletből történet.
Lélek és önismeret
A belső út ritkán egyenes. Írás közben azt figyelem, hogyan tanulunk ráismerni félelmeinkre, vágyainkra, hiányainkra, és hogyan válhat mindez szelídebb tudássá.
Történet és csend
Sokszor a legfontosabb rész nem a fordulat, hanem ami két mondat között marad. A csend nálam nem üresség, hanem figyelmes jelenlét.
Mindennapok rejtett fénye
A hétköznapokban is vannak apró repedések, ahol beszűrődik valami tágasabb. Egy gesztus, egy tárgy vagy egy régi levél elindíthat egy egész belső utazást.
Mit adhat az olvasónak ez a világ
A cél nem az, hogy minden kérdésre kész választ adjak. Inkább olyan olvasói élményt szeretnék teremteni, amelyben lehet időzni. A könyvek és a gondolatok között az olvasó megtalálhatja a saját kapcsolódási pontjait.
- megnyugvást, amikor túl zajos a világ;
- felismerést, amikor egy mondat hirtelen személyessé válik;
- bátorságot ahhoz, hogy a régi emlékekre új fény essen;
- csendes társaságot azoknak a napoknak, amikor kevés szó is elég.
Nem ígérem, hogy minden szöveg könnyű lesz. Vannak témák, amelyek lassabban nyílnak meg, és vannak mondatok, amelyek csak később érkeznek meg igazán. De éppen ezért hiszek a türelmes olvasásban.
„A történetek néha nem előre visznek, hanem vissza oda, ahol valamit végre meg lehet érteni.”
Miért érdemes velem tartani
Első látogatóknak is fontos, hogy gyorsan érezzék, mire számíthatnak ezen az oldalon. Nálam a bizalom nem nagy állításokból, hanem következetes hangból, tiszta figyelemből és emberi mondatokból épül.
- Őszinte hang: nem szerepet írok, hanem belső tapasztalatból indulok.
- Közérthető nyelv: a mély témákhoz sem szükséges bonyolult beszéd.
- Visszatérő motívumok: az olvasó felismerhető, mégis változó világba lép.
- Nyitott tér: nem lezárom az értelmezést, hanem meghagyom a személyes választ.
Ha most jársz itt először, érdemes nem sietni. Kezdhetsz egy rövidebb bejegyzéssel, vagy továbbléphetsz a könyvek felé, attól függően, mire van szükséged.
Könyvek és gondolatok: két bejárat ugyanabba a kertbe
A könyveim hosszabb útra hívnak. Ott egy-egy téma több rétegen át bontakozik ki, szereplőkön, hangulatokon és belső fordulatokon keresztül. A blog, a Gondolatok tere, közvetlenebb: rövidebb megállók, friss felismerések, személyes jegyzetek helye.
A kettő együtt adja ki azt a szerzői világot, amelyben a lassú olvasás, az érzékeny figyelem és a történetek mögötti emberi kérdések találkoznak. Nem kell mindent sorban olvasni. Elég megkeresni azt a kaput, amelyik megszólít.
Gyakorlati útmutató az első olvasáshoz
Ha egy konkrét történetre vágysz, indulj a Könyveim oldal felől. Ha inkább egy hangulat, egy kérdés vagy egy rövid belső megálló vonz, a Gondolatok között könnyebben találsz kezdőpontot.
- olvasd lassan, akár visszatérve egy-egy bekezdéshez;
- engedd, hogy egy kép, illat vagy mondat saját emléket hívjon;
- nem baj, ha egy szöveg másnap válik igazán érthetővé.
Ez az oldal nem végpont, inkább küszöb. Innen el lehet indulni a hosszabb történetek, vagy a rövidebb, naplóhoz közelebb álló gondolatok felé.
Rövid összegzés
A Rólam oldal lényege egyszerű: bemutatni azt a hangot, amely mögött a könyvek és bejegyzések születnek. Ha közel áll hozzád az emlékezés finom munkája, az önismeret csendje és az a fajta olvasás, amely nem siet, akkor jó helyen jársz. Köszönöm, hogy benéztél, és remélem, találsz itt egy mondatot, amely veled marad, akár ma, akár később térsz vissza újra.
Lépj be a történetek világába
Ha szeretnél tovább olvasni, válassz irányt: a Könyveim mélyebb, összefüggő utakat nyitnak, a Gondolatok pedig rövidebb, csendesebb megállókat kínálnak. Mindkettő ugyanoda vezet: közelebb ahhoz, amit néha csak egy történet tud kimondani.