Csillag Tibor írói oldala

Főoldal / Gondolatok / Bejegyzés

A csend illata – Hogyan születnek a szavak a hajnali ködben?

·

Hajnali köd, íróasztal és csendes alkotói hangulat A csend illata bejegyzéshez

 

A csend illata – Hogyan születnek a szavak a hajnali ködben?

Vannak pillanatok, amikor a világ még nem ébredt fel, de a lélek már válaszokat keres. Ilyenkor a hegyek felől érkező hűvös pára bekúszik az ablakréseken, és én leülök az asztalomhoz. Ez az én szent helyem. Nem csak egy bútor; ez egy kikötő, ahol a gondolatok végre partot érnek.

Sokan kérdezitek, hogyan tudok ilyen mélyről írni. A titok nem a technikában van, hanem a rituáléban. Abban a néhány percben, amíg a víz felforr a teához, és amíg kiválasztom azt az illatot, ami aznap reggel kinyitja bennem a zárt ajtókat.

Az érintés ereje

A digitális világunkban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az alkotás fizikai folyamat is. Ahogy a tollhegy karcolja a papírt, az nemcsak írás – az vallomás. Van valami megnyugtató abban, ahogy egy súlyosabb toll fekszik az ember ujjai között. Megadja a súlyát annak, amit leírunk.

És ott van a papír illata. A Lélek Illata című könyvemben is írtam arról, hogy az emlékeinket gyakran illatok őrzik meg a legélesebben. Amikor kinyitok egy tiszta, bőrkötésű naplót, az olyan, mintha egy új lehetőséget kapnék a sorstól: „Ma bármi lehetsz. Ma elmondhatod azt is, amit eddig nem mertél.”

Jelenlét, láthatatlanul

Néha egy apró, elgurult játék vagy egy halk szuszogás a szomszéd szobából emlékeztet arra, miért is érdemes küzdeni. Bár az írás magányos tevékenység, sosem vagyok egyedül. Ott van benne az a tiszta szeretet, ami a családomból árad, és ott van benne a hegyek rendíthetetlen nyugalma. Ez a kettősség – a törékeny és az örök – adja a soraim lüktetését.

Útravaló a te rituálédhoz

Ha te is keresed a saját csendjeidet, és szeretnél elindulni ezen a belső ösvényen, készítettem néhány eszközt, amelyek segíthetnek az elmélyülésben:

Köszönöm, hogy velem tartasz ezen az úton.

Címkék:

Csillag Tibor avatar

A szerző

Csillag Tibor
A történetek mögött Nem azért írok, mert el akarok mondani valamit, hanem mert vannak pillanatok, amelyeket nem szabad elengedni. Azért írok, mert hiszem, hogy a világot nem a zajos események, hanem a csendes megfigyelések mozgatják. Egy eső utáni erdő illata, a viasz lassú olvadása, egy kerti pad, amely magányosan őrzi a múlt emlékét – számomra itt kezdődik a figyelem. És ahol figyelem van, ott megszületik a történet. Az írás számomra nem magányos mesterség, mert a gyökereit abból a talajból szívja fel, amit az otthonom, a családom jelent. Ők adják a történeteim legbelső magját, még akkor is, ha a sorok között csak az érzések szintjén sejlenek fel. A feleségem, Marcsi mellett tanultam meg, hogy az illatoknak saját emlékezetük van. Az ő világa, az esszenciális olajok és tiszta növényi esszenciák jelenléte megtanított arra, hogy a lélek rezdüléseit ne csak szavakkal, hanem az érzékszerveken keresztül is át lehet adni. Az illatok hidak: összekötik a jelent a múlttal, a feszültséget a megnyugvással. És ott van Vanda, a kislányunk, akinek a tiszta, rácsodálkozó tekintete mindennap emlékeztet arra, milyen újra felfedezni a világot. Az ő jelenléte hozza el a napjainkba azt a tiszta, sallangmentes jelenlétet, amit mi, felnőttek oly gyakran elveszítünk. Együtt lenni, figyelni a természet változását, vagy csak megosztani egy csendes reggelt – ezek azok a pillanatok, amelyekből a könyveim, A hegy nem enged el és A Lélek Illata is táplálkoznak. Íróként és bloggerként nem vágyom többre, mint hogy egy pillanatra megállítsalak a rohanásban. Hogy amikor kinyitod egy-egy írásomat, úgy érezd, mintha leültél volna mellém egy csendes kerti padra, ahol nem kell sietni sehova. Ahol belélegezhetjük az eső utáni levendula illatát, és beszélgethetünk arról, ami igazán számít. Köszönöm, hogy velem tartasz ezen az úton.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kapcsolódó írások